Az ujjrend

A gyors és hibátlan írás érdekében a billentyűk kezelése, leütése nem véletlenszerűen történik, hanem minden ujjhoz meghatározott billentyűk tartoznak. A közbülső ujjaknak értelemszerűen kisebb a mozgástere, mint a szélsőknek, ezért csak függőleges irányban mozognak, kapnak billentyűket. A szélső ujjak oldalirányban elhelyezkedő billentyűket is kezelnek.

Az alaptartás az ujjak helyzete két leütés között. A tanulás során mindig ebből a helyzetből egy ujjal kimozdulva ütünk le egy betűt, később az alaptartás lazább lesz és két betű között közvetlenül is mozoghatnak ujjaink. Az alaptartás felvételéhez keressük meg mutatóujjainkkal az F és J betűket, ebben segítenek minket a két betűn található kis pöckök. Többi ujjunkat a hüvelykujjaink kivételével egyesével rakjuk melléjük. A hüvelykujjainkat lazán a sorköz billentyű felett helyezzük el. Tehát ujjaink az a, s, d, f | j, k, l, é billentyűkön fekszenek. A következő ábrán azonos színnel vannak jelölve az azonos ujjhoz tartozó betűk. A bekeretezett betűk pedig az alaptartást adják.

A billentyűk kezelése

A régi, mechanikus írógépeken jócskán püfölni kellett a billentyűket ahhoz, hogy kellő erősséggel hagyjon nyomot a papíron a tintával átitatott szalaghoz ütődő betűfej. Ez komoly fizikai terhelést jelentett az ujjak számára. A számítógép billentyűi könnyen leüthető, érzékeny gombok, amelyek minimális erőkifejtéssel kezelhetők. Ugyanakkor éppen érzékenységük miatt fokozottan kell ügyelni arra, hogy a billentyűk leütése rövid és határozott legyen. Kerülni kell a billentyűk nyomását, illetve túlzott erővel történő ütését. Ezáltal nemcsak billentyűzetünk élettartama növelhető jelentősen, hanem elkerülhető egy, a kezdő gépíróknál gyakori billentyűkezelési hiba is, a betűkettőzés (sokszorozás). Ha nem gyengéden megüti, hanem ujját kissé kinyújtva lenyomja a billentyűt, nem érzékelhető pontosan, leütésre került-e a billentyű, illetve, hány betűt eredményezett a billentyű lenyomása. Ezért a billentyűk leütése mindig rövid, nem túl erős, de határozott legyen.

A billentyűket az alaptartás betűiről kiindulva ütjük le, s ezután az ujjak mindig visszatérnek az alapbillentyűre (kiindulási pont). A tanulás ideje alatt ez a kötött kéztartás biztonságot jelent, könnyebbé teszi a billentyűzeten való tájékozódást. Sok gyakorlással és speciális gyakorlatok elvégzésével később kialakul majd a lebegő kéztartás, amikor a betűket már nem az alaptartás adott billentyűjéről kiindulva tudja majd leütni, hanem képes lesz bármely billentyűről bármely billentyűre ugrani az ujja. Kezdő táncosokkal kapcsolatban oly gyakran használt hasonlattal élve: nem kell a kályhától indulni, ahhoz hogy sikerüljön egy-egy mozdulat.