„Miért kellene megtanulnom gépírni? Két-három ujjal is egész gyorsan gépelek, és úgysem írok annyit, hogy megérje. Néha hibázom, de azért van a törlésbillentyű. Miért ne nézhetnék a billentyűzetre – hiszen azért van a szemem, nem?” – gondolhatnánk.

A gépírás története

Sokan úgy gondolják, hogy az írógépet a hivatali ügyintézés felgyorsítására találták fel. Valójában a világ első írógépét 1775-ben Kempelen Farkas készítette Mária Terézia egyik vak rokonának, Paradis Teréznek – a kor ünnepelt énekművészének. A cél az volt, hogy hangversenykörútjai során is levelezni tudjon a családjával.

Kempelen ötletét követően más feltalálók is készítettek írószerkezeteket a vakok számára – innen ered a „vakírás” elnevezés is. Később kiderült, hogy ezekkel az eszközökkel nemcsak vakok, hanem látók is sokkal gyorsabban és szebben tudnak írni. Ma már nem írógépet, hanem számítógépet használunk, de a billentyűzet feladata változatlan maradt – sőt, a billentyűk elrendezése is nagyrészt ugyanaz, mint régen.

A tízujjas vakírás

A tízujjas vakírás lényege, hogy meghatározott ujjrenddel és leütéstechnikával gépelünk úgy, hogy közben nem nézünk a billentyűzetre, és mind a tíz ujjunkat használjuk. Ennek köszönhetően gyorsabban, pontosabban és hosszabb ideig tudunk dolgozni. Ráadásul a helyes technikával az ujjainkat, csuklónkat és hátunkat is kímélhetjük – így nemcsak hatékonyabbak, de egészségesebbek is lehetünk.